Magyar designkultúra egykor. És ma?

Magyar design egykor. Ikarus 60. Tervezte: Finta László. (Fotó via Old Ikarus)

Gondolatébresztő, elszomorító, és reménykeltő tanulmányt közölt Szentpéteri Márton egykori (?) reneszánsz-kutató, designkritikus a Kommentár 2008/1-es számában. A “Designkultúra a mai Magyarországon. A fenntartható fejlődés perspektívája” címet viselő szöveg számomra az utóbbi idők egyik legfelkavaróbb (tudományos) olvasmánya volt. Hogy miért? Mert ritkán vált ki belőlem ilyen-olyan szakmai tanulmány ilyen-olyan érzelmeket, mint például a felháborodás, a csalódás, és a bizakodás. Tudom, ez így - talán nem is kissé - patetikusan hangzik, de ha figyelmesen elolvassátok - ezt azért nem spórolom meg nektek - biztos vagyok benne, hogy ti is rácsodálkoztok, hogy hova a fészkes fenébe tűnt a hétköznapi magyar tárgykultúra, ami azért, ha nem is olyan harsogóan, de jelen volt, mondjuk a Kádár-kori Magyarországon. (Pfuj, régi szép idők!) Lássuk tehát Szentpéteri főbb tételeit 10 pontban összefoglalva:

1: A design “komoly ügy”. A “designos” egy semmire se jó, vacak kifejezés, leginkább a “vidám”, “fiatalos”, “jópofa”, “trendi”, “agyament”, “színes-szagos” jelzők szinonímája, holott a designnak “mélyreható kultúraformáló, társadalmi szerepe” kellene, hogy legyen.
2: “[ A] design az emberi életminoség meghatározó tényezője.” (John Heskett)
3: “Minden ember designer.” (Victor Papanek)
4: A designkultúra fogalmának ötféle értelmezése (by Daniel Koh & Guy Julier) közül itt csak a negyediket (Design Culture as agency) emelnem ki, amely szerint a designkultúra nem csupán a cégek piaci szerepét erősítő tényező, hanem a világot jobbá tenni képes szellemi erőforrás. Szentpéteri itt Guy Juliert idézi: “A világ megváltoztatható egy újfajta designkultúra segítségével.”
5: A mentális avagy kulturális értelemben vett rendszerváltozás igen lassan látszik megvalósulni.
6: Szomorú igazság, de “az ipari formatervezőknek munkát adó magyar ipar gyakorlatilag teljesen megszűnt létezni”.
7: Szentpéteri szerint lett volna lehetőség arra, “hogy a honi vezető márkákat gyártó cégek - mint például a Ganz vagy az Ikarus - privatizációjuk során olyan reformokon menjenek keresztül, amelyek azt eredményezték volna, hogy a fejlesztés - beleértve a formatervezői munkát - Magyarországon marad.”
8: A magyar design felvirágoztatása nemigen kötődhet a magyar ipar felélesztéséhez, “egészen más útját kell kifundálni a hazai design megújításának és promótálásának.”
9: Szentpéteri az egyik lehetőséget a “befogadó tervezésben” (inclusive design) látja. Szerinte “a befogadó tervezés elsősorban a helyi problémáknak a helyi kreativitásra épülo, alacsony technológiai igényű és költségvetésű megoldásában érdekelt, s innovatív ereje is éppen a globális perspektívákkal számolni kész lokális gondolkodásban rejlik.”
10: “A hazai design szempontjából is perdöntő, hogy kialakul-e egy olyan befogadó politikai közeg Magyarországon, amelyik a befogadó tervezés feltételeit biztosítja”, vagyis létrejön-e egy nemzeti designstratégia.

Ikarus 630 (Fotó via Old Ikarus)

Biztos vagyok benne, hogy a szerző megjelenés előtt álló könyvében részletesebben is kifejti felismeréseit, és elképzeléseit. Remélhetőleg megoldási javaslatokat is hosszabban kifejti majd.