Billy Redden. Van-e, aki ezt a nevet nem ismeri? Ő volt az az akkor 16 éves fiú, akit 1972-ben kért ki a középiskolából John Boorman, készülő filmje, a Deliverance (magyar címe Gyilkos túra) egyik mellékszerepére. Főbb szerepekben: Burt Reynold, John Voight, aki az akkor még csak mínusz 3 éves Angelina Voight jövendő apukája volt). Boorman ’72 óta legnagyobb dobása a Panamai szabó (1991) volt, aminél azért láttam már jobb filmet – igaz nem Pierce Brosnantől. A fikció szerint Benjo Boy „Lonnie”, vagyis Redden egy retardált – szabad ezt a szót leírni? – fiút játszott, aki több dologban is jó volt. Először is k. jól bendzsózik; másodszor is. Aztán önismeretre nevel, mert nemhogy nem gitároznék vele együtt, még ha tudnék sem, ahogy azt az azóta – szabad ilyet leírni? – kiérdemesült „B” (?) színész, Ronny Cox megtette, de egy hintaszékébe sem ülnék bele. Vagyis: egy ilyen produkció láttán/hallottán sokat megtud az ember magáról.
4 percnyi szerepe arra volt (elég), hogy előrevetítse mi vár majd a folyót lekenuzni próbáló cimbikre. Annál picivel több, mint amit el tudsz képzelni, pedig Benjo Boy Lonnie is sokat sejtet. A dal, amúgy, 4 hétig a 2. helyen „tanyázott” – és ezt a szót csak a stílszerűség miatt használom – a 1973 „Billboard Hot 100”-as listán. A Duelling Benjos-t 1955-ben írta Arthur „Guitar Boogie” Smith.
Szóval:
Ja, és hogy mi lett Ronny Cox-szal, a gitárossal? Gitározik és filmez. Csak hogy a fontosabb filmjeit említsem:
Beverly Hills-i zsaru (1984) Robotzsaru, (1987), Beverly Hills-i zsaru II. (1987), Totall recall (1990), , Született feleségek (2006) Beverly Hills-i zsaru IV. (2010)
(Sic transit gloria mundi, bla, bla...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése