2009. szeptember 22., kedd

A rajzoló kritikus: David Levine


David Levine in his Brooklyn Heights studio. Photograph by Gasper Tringale.

Az 1963-ban, a nagy New York-i „sajtórést”* kihasználva megalakult és később "piac" vezetővé vált kétheti kulturális-kritikai lap, a New York Review of Books alapítói, Barbara Epstein (1928 –2006) és Robert B. Silvers (1929) igazán remek döntést hoztak, amikor David Levine-t (1926) kérték fel a lap arculatának erősítésére, vagyis karikatúrák készítésére a szövegekhez. Levine-t egyesek a 20. század második felének legnagyobb karikaturistájának tartják. És e műfajban nem minden ok nélkül. (Szerintem.) Pályafutása alatt több, mint 3.800 toll- és ceruzarajzot készített írókról, művészekről, politikusokról, stb. A NYRB mellett szinte az összes valamirevaló baloldali értelmességi folyóiratnak dolgozott, de soha nem hagyta el anyacégét.

Csáki Juditnak, aki 2005-ben a New York Review of Books szerkesztőségében járt, így nyilatkozott Silvers: „A lap elidegeníthetetlen része David Levine - és az ő rendkívül szellemes és invenciózus rajzai, karikatúrái. "David az első év után csatlakozott hozzánk, azóta a lap ikonja lett" - így a szerkesztő. Levine-nek a portálon külön galériája van - és persze külön copyrightja is.”

Sajnos 2007 áprilisa óta nyilvánosan nem tűz többé tollhegyre senkit, mivel AMD-t, vagyis időskori makula degenerációt diagnosztizáltak nála, ami az időskori vakság első számú oka.

Szép volt David!

* 1962-ben „leállt a New York-i sajtó, a New York Timesszal együtt. Ez volt az a híres lázadás, amikor a New York-i nyomdászok sztrájkba léptek a modernizáció, a gépi szedés ellen, és a szakszervezet mögéjük állt. A sztrájk és az újságnélküliség 114 napig, 1962. december 8-tól 1963. április 1-jéig tartott - és mire vége lett, megjelent az NYRB első két száma.”

Csáki Judit: „Világnagy bátorság - A New York Review of Books szerkesztőségében”, Magyar Narancs, XVII. évf. 28. szám - 2005-07-14.


És akkor álljon itt, vagy üljön, lovagoljon, írjon, dohányozzon, pipázzon, igyon, támaszkodjon és nézzen nagyon komolyan néhány példa:

Italo Svevo: 1861-1928


Stendhal: 1783-1842

John Steinbeck: 1902-1968


I.B. Singer: 1902-1991

George Simenon: 1903-1989

Arthur Schnitzler: 1862-1931

Joseph Roth: 1894-1939

Mario Puzo: 1920-1999


Alexander Puskin: 1799-1837

Edgar Allan Poe: 1809-1849

Orhan Pamuk: 1952-

Flannery O'Conor: 1925-1964

Toni Morrison :1931-

Robert Louis Stevenson :1850-1894

Cormac MacCarthy: 1933-

Somerset Maugham: 1874-1965

Claudio Magris: 1939-

Ross Macdonald: 1915-1983

Elmore Leonard: 1925-

Kazuo Ishiguro: 1954-

Patricia Highsmith: 1921-1995

Ernest Hemingway: 1899-1961
Dashiell Hammett: 1894-1961

Graham Greene: 1904-1991

Gustave Flaubert: 1821-1880

William Faulkner: 1897-1962

Umberto Eco: 1932-

Anton Csehov: 1860-1904

Raymond Chandler: 1888-1959

Raymond Carver: 1938-1988

Truman Capote: 1924-1984

Jorge Luis Borgrs: 1899-1986

Amrose Bierce: 1842-1914(?)

Julian Barthes: 1846-

Iszaak Babel: 1894-1940

Scholem Alechem: 1859-1916



David Levine 1976-ban.

Dokumentum film Levineről itt. Interjú a Vanity Fairbanen itt, és a Nationban itt.

4 megjegyzés:

zs. írta...

Patricia Highsmith, Umberto Eco, Capote a legkirályabbak...szuper! :)

smrsm írta...

az első inkább Italo Svevo, nem?

Cristofoli írta...

Olyannyira Italo Svevo, hogy már javítottam is. Kezében ott füstölt az elmaradhatatlan ultima sigaretta!

Székely írta...

Julian BarTHes??