Iszaak Babel, 1933
Így:
„Nagyapám, Lejvi-Ichok volt a város mulatsága és dísze. Cilinderben és elnyűtt, rongyos bakancsban sétált az utcán, és a leghomályosabb ügyekben is eloszlatott minden kétséget. Tőle kérdezték meg, hogy mi az a gobelin, hogy a jakobinusok miért árulták el Robespierre-t, hogyan készül a műselyem, meg hogy mi az a császármetszés. Nagyapám válaszolni tudott mindezekre a kérdésekre.
(…)
- Lehetetlen – suttogták azok, akik a nyakán élősködtek -, lehetetlen, hogy egy ilyen nagyapa unokája…
De nekem egészen más dolgok jártak az eszemben. Gyakorlás közben a kottatartóra felraktam Turgenyev vagy Dumas valamelyik könyvét, és cincogtatva faltam egyik oldalt a másik után. Nappal mindenféle fantasztikus történetet meséltem a szomszéd fiúknak, amelyeket éjjel papírra vetettem. A meseszövés öröklődő foglalatosság volt a családunkban. Az öregkorára meghibbant Lejvi-Ichok egész életén át írta a Fej nélküli ember című regényét. Rá ütöttem.”
(Ébredés, 1930, Wessely László fordítása)
(A pincében, 1930, Wessely László fordítása)
Kóda:
***
„Nagyapám ott állt kaftánosan a hordó mellett. Egyetlen foga csilingelve megkoccant.
- Kedves unokám – ejtette ki tagolt, hangsúlyozott megvetéssel a szavakat -, szaladok hashajtót bevenni, hogy legyen mit a sírodra raknom.”
(A pincében, 1930, Wessely László fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése