Kriptaszökevény

A domb

Egy kriptaszökevény. Az vagyok. Befelé szökök. Írtam már erről:

"Ráadásul úgy esett, hogy abban a temetőben támadtam fel először. Egy kisméretű, egyszemélyes kripta téglaboltozata egy helyütt beomlott. Egyszerre féltem, de vonzódtam is a tátongó sötétséghez, és néhány perc múlva már az alvilágban találtam magam. Onnan emeltem a beszűrődő fény felé báró Splény Károly (megh. 1869) agykoponyáját. Éppen az egyik csizmatalppal bíbelődtem, amikor lépteket hallottam a felszínről. Nagyanyám volt az, özvegy Salga Jánosné, engem keresett, hogy kész az ebéd, és hogy hol az anyám picsájában kujtorgok már megint. Tudta, hogy szeretek a temetőben kujtorogni. De azt nem tudta, hogy kísérteni is szeretek. Mert amikor elhaladt a kripta fölött, és megláttam kékes otthonkája alját, kísérteties ötletem támadt, egy szempillantás alatt elkaptam a bokáját, és Metro-Goldwin-Mayer-féle csőbe szorult oroszlánbőgést hallattam, ami hála a kripta kiváló, bár meglehet, kissé provinciális akusztikájának, igen hitelesre sikerült. Szerencsére a derékfájását leszámítva mindig egészséges volt az én mamám, és ahogy mondani szokták, az ijedségen kívül nem esett komoly baja."

(A teljes szöveg itt.)

Hát hazudok én?:

A bokor

A bokor alatt

Kilátás a kriptából, avagy búcsú a siralomvölgytől

Beverés

Kriptahangulat

Báró Splény Károly földi maradványai

Trehány munka

Mehr Licht!

Uroborosz

Písz