2008. augusztus 2., szombat

Ne féljetek!


Bal, jobb, bal, jobb, mennek a majmok.

Mottó: "Nincs nálunk antiszemitizmus , de lenne igény rá."


György Péter írja az Élet és Irodalomban (2008. Július 25.) “Az új szélsőjobboldali paradigma” című cikkében a Magyar Gárda kapcsán, hogy „a mai magyar társadalomnak nincs semmiféle, a közös jövőt lehetővé tévő fantáziája, víziója, ha tetszik, ’jövőképe’, és ez - minden mástól függetlenül - önmagában véve is létrehozhatta azt a szélsőjobboldal által elfoglalt virtuális teret, ami a mesebeli faluközösség képét állítja a globalizációtól szédülő, instabil identitások hálózatai között élők elé. S ez akkor is nagyon nagy baj, ha amúgy tényleg tudjuk a történelemből, hogy nácik mindig, mindig ezt ígérték: az akolmeleg közösség rendjét. Ezt ígérték azoknak a németeknek, akik a lebombázott városok mélyén haltak meg, ezt ígérték azoknak a német kiskölyköknek, akiket 1945-ben kizavartak a frontra, de előtte a Führer még meglegyintette az arcukat. A Magyar Gárda egyrészt a szociális vákuum teremtette üres térbe lépett be, másrészt - az egész magyar szélsőjobboldallal együtt - egyre jobban igyekszik kihasználni a társadalmi fantázia közös elemeinek hiányát.”
Az akólmeleg közösség rendje megfelel az ontológiai biztonság Giddens-i fogalmának. Ahogy Malinák Judit írja egy tanulmányában „A társadalmat hullámzásokban tartják az interakciók, amelyek már semmilyen fix bizonyossághoz, autoritív parancshoz nem igazodnak. Ezáltal a mindennapi élet ontológiai biztonsága megkérdőjeleződik. Az ontológiai biztonság az ember identitásának folytonosságába, valamint az emberi cselekvés materiális és szociális kontextusának állandóságába vetett hit. Az ontológiai biztonság Giddens (1995) szerint csak akkor érhető el, ha az egyén egy belső autentikusságot képes kifejleszteni, ami a társadalmi és kulturális változásokkal szemben állandó.” Tehát az ontológiai biztonság megkérdőjelezése olyan fenyegetést jelent, amely ellen védekezni kell, és pontosan ez a félelem vezet el a Magyar Gárdához, „az idegen tapasztalatból adódó szorongás a globalizált világban”, ahogy Zombory Máté fogalmaz egy 2006-os tanulmányában. Félelem a kulturális homogenitás, a kulturális higiénia megbomlásától (az idegenektől, a bevándorlóktól, a szexuális másságtól) a szélsőjobboldal megerősödésének egyetlen lehetősége, amit maradéktalanul ki is használ, hiszen ebből él.
Nem tudom pontosabban megfogalmazni e belátásokat Nidermüller Péternél, aki már 2007-ben leírta, hogy a radikális jobboldal “elsősorban azokat a különböző társadalmi környezetekből származó csoportokat - az ipari munkásság maradványait, az egykori középosztály leszakadó részét - reprezentálja, akik úgy érzik, hogy őket figyelmen kívül hagyja a késő modern társadalom, s ezért kiszorulnak belőle. A mai európai társadalmakban nem kevés azoknak az embereknek a száma, akik kulturális háztartásuk, hagyományaik, szocializációjuk, az általuk birtokolt tudás okán nem képesek követni a modernitás fejlődését, s nem találják helyüket ebben a megváltozott világban. Nem csak azért nem, mert sokan közülük az egykori nagy iparvárosok mára lezüllött lakótelepein laknak, ahol a fizikai környezet romlása az ott lakók társadalmi státusának süllyedését szimbolizálja. Nem csak azért, mert jóval behatároltabbak az esélyeik, hiszen nincsenek meg az anyagi eszközeik, hogy gyakorolják a választás lehetőségét, s ezért nem látnak perspektívákat maguk előtt. Hanem elsősorban azért, mert felismerik, hogy azok az értékek, normák, hagyományok, amelyek a számukra fontosak, elveszítik jelentőségüket a társadalom a mai morális rendje és kulturális koherenciája szempontjából. Az, amit ők képviselnek, a társadalom nagyobbik része számára elvesztette a kulturális, társadalmi és politikai jelentőségét. Ebben a helyzetben a szélsőjobboldali ideológia annak a lehetőségét villantja fel, hogy a modern társadalomnak létezik egy alternatív formája - létezik valami, amit "ellenmodernitásnak" nevez a társadalomtudomány, egy eszme, amely a társadalom és politika organikus felfogásán alapszik, ami azt az illúziót kelti, hogy túl lehet lépni a jelentől való félelmen (György Péter), hogy helyre lehet állítani a korábbi társadalmi státust, vissza lehet szerezni az elveszett biztonságot. A radikális jobboldal ideológiája azért veszélyes, mert azt a benyomást kelti, hogy a kapitalizmus, a modernitás fejlődése megállítható, visszafordítható; hogy a jövő a múltban rejtőzik. Valójában azonban a szélsőjobboldali ideológiák nem tudnak mást kínálni, mint egy végletekig leegyszerűsített, primitív politikai magyarázatot - de éppen ebben rejlik a veszélyességük.”
A jelentől való félelem tehát visszafelé mutat, ami mindig tragikus következményekkel jár. Pedig már 1978-ban, születésem évében megmondta II. János Pál, hogy „Non avete paura!” Ne féljetek!

PS.: Egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan: mit lehet tenni, hogy ez a kép (a szélsőjobboldal) ne legyen perspektíva oly sokaknak, milyen alternatíva kínálható e közösségeknek?

(Aki tudja a választ kommenteljen!)

3 megjegyzés:

SzÁ írta...

Egy blogbejegyzésbe kevéssé fér bele ilyesmi, de (szak)dolgozom azon, hogy Bibótól ez-az gimnáziumi irodalomórákon is tanítható lehessen. Eltorzult magyar alkat..., Zsidókérdés... tiszta, világos részei. Kedvcsinálók. Ebből szerintem számrazhat jó hosszabb távon.

Minden észrevételnek örülök. (szolcsanyi.akos(kukac)yahoo.co.uk)

.page. írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
.page. írta...

.Az alapokat már a(z ex-)pápabácsi (és már csak ex-bácsi) _is_ leszögezte/elismételte: NE FÉLJETEK. Nem félni írni, olvasni, tanulni, gondolkozni, tanácsolni, tanácsot megfogadni, megismerni, elismerni, tenni, venni, adni, elfogadni, szeretni, bocsánatot kérni, felülbírálni, átrendezni, megvitatni, alkotni, sírni, nevetni, építeni, bontani, szervezni, kimaradni, engedni és ellenállni, halni - de főleg _élni_.
(De a szakdolgozatok azok tényleg nem férnek ide, úgyhogy én azt mondom: opcionálisan bővíthető a lista, már ha nem félünk:))