„Az internet forradalmasítja a történetírás évszázadok óta lényegében változatlan munkáját. Saját dokumentumaival és tudásával bárki hozzáírhat a történelmi tudástárhoz” írja a Metazin a Boston Globe cikkére hivatkozva. Egyes történetivé vált események résztvevői és leszármazottaik tartalomgyártókká válnak, amikor dokumentumokat, adatokat, és fényképeket töltenek fel. Ezen kívül a szemtanúk életrajzait és elérhetőségeit is felpakolják, ahonnan az amatőr és profi történészek már könnyen elindulhatnak kutatásaik során.
A washingtoni Kongresszusi könyvtár kezdeményezésében „tavaly több ezer képet tettek fel a Flickr fotófeltöltő portálra, - írja a Metazin - s azt kérték a látogatókról, hogy próbálják meg azonosítani, mit ábrázolnak a felvételek, hol készültek, mikor és milyen körülmények között. Ezrével érkeztek a tanúk és az amatőr kutatók válaszai. Egy híres fényképről például, amely egy bombázógépet összeszerelő katonafeleséget ábrázolt (míg a férj a tengeren túl küzd a szabadságért, az asszony a két gyenge kezével látja el őt fegyverrel), kiderült, hogy propaganda-felvétel: egy fotómodell alakította a munkásasszonyt.”
A cikk szerint nagy probléma, hogy az olvasó elvész az így létrejövő rengetegben, ezért szükség lesz a hagyományos történészre is, aki „értelmes történetet tud összeállítani a hatalmas anyagból. Igaz, ehhez is a sokaság segítségére lehet szüksége. Az ilyen a hatalmas anyagot ugyanis egyetlen ember nem képes átnézni.”
Szerintem inkább a mind pontosabb címkézés jelentheti a megoldást, így egyrészt könnyebben megtalálják az egymáshoz vezető utat a magányos adatok, és keresésük is leegyszerűsödik. Ezen kívül hasznos lehet néhány olyan nagyhatású tartalommegosztó oldal, ahol ezek az adatok (fotók, videók, szövegek, térképek, hanganyagok, stb.) találkozhatnak. Ez az elv látszólag főleg a 19. és a 20. század kutatására lehet nagy hatással, de amennyiben a különböző múzeumok digitalizálnák, kereshetővé tennék gyűjteményeiket, hihetetlen mértékben megnövekedne a régészeti, néprajzi, művészettörténeti módszerekkel is kutatott korszakokra vonatkozó történeti tudás.
A kutatás csodákat vár az orosz, és a volt Szovjetunió más tagállamainak archívumaiból. De még a magyar gyűjtemények digitalizációja sem valósul meg a közeljövőben - ehez hiányzik a központi akarat, egyfajta idealisztikus szemléletmód, és a pénz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése