James Ellroytól a világ egyik legmenőbb krimiíró arcától, aki magát csak Démon Kutyának nevezi, most megtudhatjuk, hogyan lett a világ egyik legmenőbb krimiíró arca, egy igazi Démon Kutya. Íme az öt állomás, a Szigorúan bizalmas (L.A. Confidental, 1997), a Fekete Dália (The Black Dahlia, 2006), és az Utca királyai (Street Kings, 2008) c. filmek egyesek szerint földrengésbiztos alapját képező regények szerzőjének néhány gondolata, amelyeket, és ezt ő maga mondta, akkor is észben tartott, amikor végig itta, maszturbálta, szívta, lopta, stb., a hatvanas-hetvenes éveket L.A.-ben, ami, mint tudjuk, egy nagy város valahol Ámerikában. Szóval:
1: A Démon Kutya már azokban a fent említett hatvanas-hetvenes években is – már amit meghagyott belőlük magának - nagy regényíró akart lenni, akinek az a kötelessége, hogy olyannak írja le a világot, amilyen.
2: Viszont éppen az ilyen könyveket nem szerette. Inkább a krimiket ette.
3: Menő író akart lenni, aki menő kocsikkal, menő cuccokban, menő csajokkal jár.
4: Senki nem mondta neki, hogy nem tud megírni egy regényt, ezért megírt egyet, minden íróiskolás befolyásoltság nélkül. Ez a könyv 1981-ben jelent meg, Brown's Requiem címmel.
5: Nem akarta követni a hagyományt, miszerint novellákkal kezdünk, csak aztán jöhet a regény. Novellát nemhogy írni, olvasni is utált. „Csak regényeket akartam írni.”
Hát ennyi. Mindezt a Paris Review legfrisebb, őszi számában mondta el. A Démon Kutya tudja mit beszél. Gondolom.
3 megjegyzés:
Sok közös van bennünk akkor:
- Én is gyerekkorom óta író akarok lenni.
- Én is mindig azzal áltatom magam, hogy a világot akarom jobban bemutatni az írás által másoknak.
- Én sem jártam soha "íróiskolába".
- Soha eszembe nem jutna novellát írni kezdésnek.
- A kilencvenes években én is végig ittam-szívtam-maszturbáltam Budapestet, ami szintén világváros /na jó, nem az/.
Már csak egy rohadt történet kéne, amivel kitöltöm azt a k*rva sok oldalt... :) De tényleg, 15 éve egy épkézláb sztori nem jutott eszembe soha.
Azt hiszem, attól lesz jó író valakiből, hogy vannak ilyen "sztorijai". Azt pedig tanítani nem lehet.
Ezek szerint neked vannak jó sztorijaid. Kezdd egy novellával. :)
Rendben. És ha kiadásba kerül végül, megemlítelek az első oldalon, vagy köszönetnyilvánításként, vagy idézve tőled valamit. Gondolkodj addig, melyik lenne szimpatikusabb.
Van rá időd... :)
Megjegyzés küldése