Borges azt feleli Fernando Sorrentinonak, níres interjú-kötetükben* hogy nincs véleménye Hemingwayről, aki többek szerint a 20. század legnagyobb minimalistája volt. Aztán mégis megmondja a magáét:
„ Hemingwayről nem tudok véleményt mondani, mert az írásai mindig is bizonyos ellenszenvet keltettek bennem. Jobban mondva olvastam az egyik könyvét – nem emlékszem, melyiket -, és tetszett, de aztán a vége felé észrevettem, hogy az a szereplő, akit é mélységesen megvetek, Hemingway szemében csodálatos ember. Hemingway önfeledt örömet talált a kegyetlenkedésben és a brutalitásban, én pedig úgy vélem, hogy egy ilyen emberben lennie kell valami gonosznak. És azt hiszem, a végén ő is erre a következtetésre jutott; szerintem megbánta, hogy életének nagy részét gengszterek, torreádorok és bokszolók között töltötte. Szerintem amikor öngyilkos lett, egyfajta ítéletet hajtott végre a saját írói munkássága fölött.”
Hemingway, barátjával Emilio Ordonezzel.
