James Ellroytól a világ egyik legmenőbb krimiíró arcától, aki magát csak Démon Kutyának nevezi, most megtudhatjuk, hogyan lett a világ egyik legmenőbb krimiíró arca, egy igazi Démon Kutya. Íme az öt állomás, a Szigorúan bizalmas (L.A. Confidental, 1997), a Fekete Dália (The Black Dahlia, 2006), és az Utca királyai (Street Kings, 2008) c. filmek egyesek szerint földrengésbiztos alapját képező regények szerzőjének néhány gondolata, amelyeket, és ezt ő maga mondta, akkor is észben tartott, amikor végig itta, maszturbálta, szívta, lopta, stb., a hatvanas-hetvenes éveket L.A.-ben, ami, mint tudjuk, egy nagy város valahol Ámerikában. Szóval:
1: A Démon Kutya már azokban a fent említett hatvanas-hetvenes években is – már amit meghagyott belőlük magának - nagy regényíró akart lenni, akinek az a kötelessége, hogy olyannak írja le a világot, amilyen.
2: Viszont éppen az ilyen könyveket nem szerette. Inkább a krimiket ette.
3: Menő író akart lenni, aki menő kocsikkal, menő cuccokban, menő csajokkal jár.
4: Senki nem mondta neki, hogy nem tud megírni egy regényt, ezért megírt egyet, minden íróiskolás befolyásoltság nélkül. Ez a könyv 1981-ben jelent meg, Brown's Requiem címmel.
5: Nem akarta követni a hagyományt, miszerint novellákkal kezdünk, csak aztán jöhet a regény. Novellát nemhogy írni, olvasni is utált. „Csak regényeket akartam írni.”
Hát ennyi. Mindezt a Paris Review legfrisebb, őszi számában mondta el. A Démon Kutya tudja mit beszél. Gondolom.
