Évek, talán évtizedek óta várta a Paris Review mikor áll kötélnek Umerto Eco, és ad interjút a folyóiratnak. Végre megtört a jég, Lévai Balázs után a legnagyobb hatású irodalmi orgánumnak is sikerült becserkésznie A rózsa neve íróját. Néhány új infó, amit a honlapjukon közölt interjúrészletből megtudtam:
0: arról, hogy gyerekkorában kaland-, és fantasy regényeket írt, amelyek Malajziában, és Közép-Afrikában játszódtak, már tudni lehetett
1: szerinte 15-16 évesen a költészet olyan, mint a maszturbáció
2: anyai nagyanyjától örökölte az irodalomhoz való affinitását
3: bevallja, hogy bizonyos szempontból mindegyik regénye önéletrajzi
4: gyermekkorában jól trombitált, ma már nem annyira, de minden nap játszik
5: a hegedű nem érdekli
6: ahogy öregszik, egyre jobb a memóriája, nemrég véletlenül felfedezte, hogy az alessandriai dialektust is bírja még
7: nem él a középkorban, inkább csak elképzeli
8: katolikus nevelést kapott, belépett egy nemzeti katolikus diákszervezetbe, innen a középkori esztétika iránti érdeklodése, de
9: a Vatikán hivatalos lapja, XII. Pius pápa alatt, eretnekséggel és kommunizmussal vádolta meg a szervezetet. Ez arra késztette, hogy felülvizsgálja hitét
10: úgy gondolja, nem lehet komoly tudós, aki nem néz televíziót
11: kedvenc sorozatai a DVD-n nemrég kijött Starsky és Hutch, valamint a CSI, a Miami Vice, a Vészhelyzet, és a Columbo
12: olvasta a Da Vinci-kódot, amely szerinte a Foucault-inga vadhajtása
13: Dan Brown a Foucault-inga egy karaktere
14: Eco találta ki Dan Brownt, aki szerinte nem is létezik
PS 1: Nekem sajnos nem sikerült becserkésznem, amikor legutóbb Budapesten volt, nem volt türelmem végigállni a sort, így lemaradtam a találkozásról. Mindegy, van róla egy fotóm, és a sorról ahova nem álltam be.
PS 2: Columbóról eszembe jut Bornai Tibor Má című verse: “Kalambó, Kalambó / elég volt a kalandbó / má.”
PS 3: Egy fotó Eco budapesti látogatásáról:
Boldogság (Demszky Gábor, Barna Imre, Umberto Eco)
