„Ha nem éltem volna, valaki más írta volna meg a műveimet, de Hemingway vagy Dosztojevszkij műveit is megírta volna valaki más, mindannyiunkét.”
„Mindannyian kudarcot vallottunk abban, hogy a tökéletességről szőtt álmunkhoz méltót alkossunk. Én ezért a lehetetlen megvalósításának ragyogó kudarcai alapján rangsorolom magunkat. Én magam meg vagyok győződve arról, hogy ha újra megírhatnám műveimet, jobban írnám meg őket, s ez a művész legegészségesebb állapota. Ezért dolgozik tovább. Ezért próbálkozik újra meg újra, azt hiszi mindig, hogy most végre nyomon van, hogy most végre sikerült. Persze nincs nyomon, persze nem sikerül, és ez az állapot egészséges. Mert ha egyszer sikerülne neki, ha egyszer elérné az eszményt, az álmot, akkor nem is maradna számára más, minthogy elvágja a torkát, leugorjék a tökéletesség eme ormának másik oldaláról az öngyilkosságba. Elvetélt költő vagyok. Talán minden regényíró verset szeretne írni először, rájon, hogy nem tud, akkor kísérletet tesz a novellával, amely a költészet után a legigényesebb műfaj. És csak ha ez sem sikerül, adja rá a fejét a regényírásra.”
„Álmodj mindig többről, célozz mindig magasabbra, mint amiről tudod, hogy elérheted. Ne azzal vesződj, hogy éppen csak jobb legyél kortársaidnál vagy elődeidnél. Igyekezz önmagadat fölülmúlni. A művész olyan lény, akit démonok űznek. Nem tudja miért éppen őt választották ki, és rendszerint nagyon is el van foglalva ahhoz, hogy azon elmélkedjék, miért. Abban a tekintetben tökéletesen amorális, hogy rabol, kölcsönöz, koldul vagy lop bárkitől és mindenkitől: csak hogy befejezhesse művét.”
„Az én tapasztalatom az, hogy mesterségemhez nincs más eszközre szükségem, mint papírra, dohányra, élelmiszerre és egy kevés whiskyre.”
„Az írónak nincs anyagi függetlenségre szüksége. Amire szüksége van, az mindössze ceruza és papír. Sosem tapasztaltam, hogy valami jó származott volna abból az írásban, ha pénzbeli ajándékot fogadtam el. A jó író sohasem szorul alapítványokra. Túlságosan is leköti az, hogy ír. Ha nem elsőrangú író, azzal ámítja magát, hogy nincs ideje vagy anyagi függetlensége. Jó művészet jöhet ki tolvajokból, szeszcsempészekből vagy lókötőkből. Az emberek valójában félnek attól, hogy kipróbálják, mennyire szívósak. A jó írót semmi sem teheti tönkre. Az egyetlen, ami tönkreteheti, a halál. A kitűnőeknek nincs idejük arra, hogy sikerrek vagy gazdagsággal törődjenek. A siker feminin, és mint az asszony, ha meghunyászkodik előtte az ember, semmibe sem veszi. Ezért az a legjobb bánásmód, ha beint neki az ember. Akkor talán majd ő csóválja a farkát.”
Faulkner 1954-ben.
„Semmi sem árthat egy ember írásainak, ha elsőrangú író. Ha az ember nem elsőrangú író, semmi sem segíthet rajta sokat. Kár a szóért, ha nem elsőrangú, mert már eladta a lelkét egy tál lencséért.”
„Az író inkább sebész, vagy kőműves legyen, ha érdekli a technika. Nincs semmiféle mechanikus módszer, recept arra, hogyan kell írni. A fiatal író bolondságot követ el, ha valamilyen elméletet követ. Az ember saját tévedéseiből tanuljon, az emberek csak saját hibáikból tanulnak. A jó művésznek – hite szerint – senki sem elég jó ahhoz, hogy neki tanácsot adhasson. Hiúsága mindenek fölött áll. Nem számít neki semmi, bármennyire tiszteli is az öreg írót, le akarja győzni.”
„Néha a technika beavatkozik, és átveszi az álom irányítását, még mielőtt az író maga hozzányúlhatott volna. Ez a tour de force, és a befejezett mű csak a téglák óvatos összeillesztése, hiszen az író talán minden szót tud elejétől végig, mielőtt az elsőt leírta volna.”
„Mert az én könyveimben mindig van egy pont, ahol az alakok föllázadnak, átveszik a parancsnokságot, és befejezik az ügyet – mondjuk valahol a 275. lap körül. Természetesen nem tudom, mi történne, ha a könyvet a 274. lapon befejezném. A művészben meg kell lennie annak a képességnek és bátorságnak, hogy ne csapja be magát.”
„Semmit sem tudok az ihletről, mert nem tudom mi az …, Hallottam róla, de sohasem találkoztam vele.”
„A művésznek nincs ideje a kritikusra hallgatni. Akik írói babérokra pályáznak, azok olvassák a kritikákat, akik írni akarnak, azoknak nincs idejük olvasni a kritikákat. A kritikus is azt igyekszik mondani: „Kilroy itt járt.” Munkája nem irányul a művész ellen. A művész egy fokkal a kritikus fölött áll, mert olyasmit ír, ami a kritikusra hat. A kritikus írása mindenkire hat, csak a művészre nem.”
„Nem vagyok irodalmár, csak író. Nekem nem szerez örömet a szakmai fecsegés.”
Az interjút készítette: Jean Stein
(Fordító megjelölése nélkül.)
Faulkner egyik utolsó írógépe, egy Underwood Universal Portable.
(Kép: Gary Bridgman, Oxford, Mississippi, 2000)
Forrás: Interjú! Nagy írók műhelyében. Európa Kiadó, Modern Könyvtár 92-93., Válogatta: Kulin Katalin, Budapest, én. pp. 279-302. Az eredeti interjú 1956-ban jelent meg a Paris Reviewban.
