David Levine in his Brooklyn Heights studio. Photograph by Gasper Tringale.
Az 1963-ban, a nagy New York-i „sajtórést”* kihasználva megalakult és később "piac" vezetővé vált kétheti kulturális-kritikai lap, a New York Review of Books alapítói, Barbara Epstein (1928 –2006) és Robert B. Silvers (1929) igazán remek döntést hoztak, amikor David Levine-t (1926) kérték fel a lap arculatának erősítésére, vagyis karikatúrák készítésére a szövegekhez. Levine-t egyesek a 20. század második felének legnagyobb karikaturistájának tartják. És e műfajban nem minden ok nélkül. (Szerintem.) Pályafutása alatt több, mint 3.800 toll- és ceruzarajzot készített írókról, művészekről, politikusokról, stb. A NYRB mellett szinte az összes valamirevaló baloldali értelmességi folyóiratnak dolgozott, de soha nem hagyta el anyacégét.
Csáki Juditnak, aki 2005-ben a New York Review of Books szerkesztőségében járt, így nyilatkozott Silvers: „A lap elidegeníthetetlen része David Levine - és az ő rendkívül szellemes és invenciózus rajzai, karikatúrái. "David az első év után csatlakozott hozzánk, azóta a lap ikonja lett" - így a szerkesztő. Levine-nek a portálon külön galériája van - és persze külön copyrightja is.”
Sajnos 2007 áprilisa óta nyilvánosan nem tűz többé tollhegyre senkit, mivel AMD-t, vagyis időskori makula degenerációt diagnosztizáltak nála, ami az időskori vakság első számú oka.
Csáki Judit: „Világnagy bátorság - A New York Review of Books szerkesztőségében”, Magyar Narancs, XVII. évf. 28. szám - 2005-07-14.
És akkor álljon itt, vagy üljön, lovagoljon, írjon, dohányozzon, pipázzon, igyon, támaszkodjon és nézzen nagyon komolyan néhány példa:
