2009. szeptember 22., kedd

A rajzoló kritikus: David Levine


David Levine in his Brooklyn Heights studio. Photograph by Gasper Tringale.

Az 1963-ban, a nagy New York-i „sajtórést”* kihasználva megalakult és később "piac" vezetővé vált kétheti kulturális-kritikai lap, a New York Review of Books alapítói, Barbara Epstein (1928 –2006) és Robert B. Silvers (1929) igazán remek döntést hoztak, amikor David Levine-t (1926) kérték fel a lap arculatának erősítésére, vagyis karikatúrák készítésére a szövegekhez. Levine-t egyesek a 20. század második felének legnagyobb karikaturistájának tartják. És e műfajban nem minden ok nélkül. (Szerintem.) Pályafutása alatt több, mint 3.800 toll- és ceruzarajzot készített írókról, művészekről, politikusokról, stb. A NYRB mellett szinte az összes valamirevaló baloldali értelmességi folyóiratnak dolgozott, de soha nem hagyta el anyacégét.

Csáki Juditnak, aki 2005-ben a New York Review of Books szerkesztőségében járt, így nyilatkozott Silvers: „A lap elidegeníthetetlen része David Levine - és az ő rendkívül szellemes és invenciózus rajzai, karikatúrái. "David az első év után csatlakozott hozzánk, azóta a lap ikonja lett" - így a szerkesztő. Levine-nek a portálon külön galériája van - és persze külön copyrightja is.”

Sajnos 2007 áprilisa óta nyilvánosan nem tűz többé tollhegyre senkit, mivel AMD-t, vagyis időskori makula degenerációt diagnosztizáltak nála, ami az időskori vakság első számú oka.

Szép volt David!

* 1962-ben „leállt a New York-i sajtó, a New York Timesszal együtt. Ez volt az a híres lázadás, amikor a New York-i nyomdászok sztrájkba léptek a modernizáció, a gépi szedés ellen, és a szakszervezet mögéjük állt. A sztrájk és az újságnélküliség 114 napig, 1962. december 8-tól 1963. április 1-jéig tartott - és mire vége lett, megjelent az NYRB első két száma.”

Csáki Judit: „Világnagy bátorság - A New York Review of Books szerkesztőségében”, Magyar Narancs, XVII. évf. 28. szám - 2005-07-14.


És akkor álljon itt, vagy üljön, lovagoljon, írjon, dohányozzon, pipázzon, igyon, támaszkodjon és nézzen nagyon komolyan néhány példa:

Italo Svevo: 1861-1928


Stendhal: 1783-1842

John Steinbeck: 1902-1968


I.B. Singer: 1902-1991

George Simenon: 1903-1989

Arthur Schnitzler: 1862-1931

Joseph Roth: 1894-1939

Mario Puzo: 1920-1999


Alexander Puskin: 1799-1837

Edgar Allan Poe: 1809-1849

Orhan Pamuk: 1952-

Flannery O'Conor: 1925-1964

Toni Morrison :1931-

Robert Louis Stevenson :1850-1894

Cormac MacCarthy: 1933-

Somerset Maugham: 1874-1965

Claudio Magris: 1939-

Ross Macdonald: 1915-1983

Elmore Leonard: 1925-

Kazuo Ishiguro: 1954-

Patricia Highsmith: 1921-1995

Ernest Hemingway: 1899-1961
Dashiell Hammett: 1894-1961

Graham Greene: 1904-1991

Gustave Flaubert: 1821-1880

William Faulkner: 1897-1962

Umberto Eco: 1932-

Anton Csehov: 1860-1904

Raymond Chandler: 1888-1959

Raymond Carver: 1938-1988

Truman Capote: 1924-1984

Jorge Luis Borgrs: 1899-1986

Amrose Bierce: 1842-1914(?)

Julian Barthes: 1846-

Iszaak Babel: 1894-1940

Scholem Alechem: 1859-1916



David Levine 1976-ban.

Dokumentum film Levineről itt. Interjú a Vanity Fairbanen itt, és a Nationban itt.

2009. szeptember 20., vasárnap

4 inspiráció Bodor Ádámnak


I.

Eça de Queirós

"Húsvét vasárnapján terjedt el a hír Leiriában, hogy José Miguéist, a székesegyház plébánosát a hajnali órákban megütötte a guta."

José Maria Eça de Queirós: Amaro atya bűne (1875)


II.

Gabriel García Márquez (többedmagával)

"Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buenida ezredesnek eszébe jutott az a reggeli délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe."

Gabriel García Márquez: Száz év magány (1967)


III.

Gabriel García Márquez

"Azon a napon, amikor megölték, Santiago Nasar reggel fél hatkor kelt fel, hogy ott legyen, amikor a püspök hajója befut a kikötőbe."

Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (1981)


IV.

Bodor Ádám

"Két héttel azelőtt, hogy meghalt, Borcan ezredes magával vitt terepszemlére a dobrini erdőkerület egyik kopár magaslatára."

Bodor Ádám: Sinistra körzet (1992)


Ez a divat: Urban Crows


Ez egy szűkszavú bejegyzés a fekete divatról.


Düsseldorf

New York

New York

New York

New York

London

London

London

Berlin

Párisz

Stockholm

Stockholm

Berlin

Stockholm

Koppenhága

Koppenhága

Koppenhága

Párizs

New York

New York

London

Ennyi. Őőő, a képeket már nem tudom honnan nyúltam. Bocs.

2009. szeptember 18., péntek

Pallag Zoltán: Gudrov halála




Gudrov halála

Orosz nagyregény I.


Meseszép nő, egy orosz nagyregényben.

Első fejezet: Hadnagyok ideje.

Vérszegény arc, páholyban, gyenge fényben:

„Hol lehet Gudrov? Jaj, vajon eljön-e?”

Egy ősz lakáj diszkréten fölé hajol;

többen látják, hogy odabiccent a cár:

„Szörnyű halál… igen… ez Szevasztopol.”

Könyvemben szél lapoz. Pompás lesz a nyár!

Már zsong a zsöllye: „felbukott a lova!

Szegény gyermek, lám csak, hogy tartja magát.”

Pétervár, fagy, egy tiszt kíséri haza,

majd tábornok lesz, és ajánlja magát:

„Első dragonyos ezred, Szevasztopol!”

Bokáját összecsapja és meghajol.