A magyar Roberto Bolaño

Roberto Bolaño (1953-2003)

Levéltitkaimból:

2007. október 26.-án felkértem Scholz Lászlót, hogy fordítson az Árgus számára egy Bolaño novellát. Már másnap válaszolt: „Szívesen kötélnek állok. R.B. régóta rajta van a «fordítandók» listámon, meg amúgy is érdekel, igazából milyen a szövege.” Majd egy hónap múlva: „Szia, Zoltán. Megszereztem itthon meg múlt héten Spanyolországban a könyveket, és örömmel jelentem, hogy tényleg vannak jó novellái Bolañónak." (2007. november 25.) A választott novella az Árgus 2008/2 számában (pp. 190-200.) jelent meg: „Gyilkos kurvák” címmel. Szintén 2008-ban, a Noran Kiadó gondozásában megjelent a Huszadik századi Latin-Amerikai novellák című antológia, benne egy Bolaño-novella. (Nincs kéznél a kötet. A szöveg címét, és fordítóját ezért mellőzöm. De aki tudja...) Aztán ajánlottam a szerzőt M. Nagy Miklósnak, az Európa Kiadó főszerkesztőjének, aki többek között ezt írta válaszában: „Köszi a tippet; sokat hallottam Bolañóról, és már épp terveztem, hogy valamit olvasnom kellene tőle. Most Frankfurtban beszéltem az ügynökkel, küld tőle könyveket, úgyhogy hamarosan eldöntjük, hogy kiadjuk-e.” (2008. október 20.) Majd néhánby hónap múlva a Víg Sörözőben újra felvetettem a témát Miklósnak, aki 2009. február 2-án ezt írta nekem: „Nehéz ügy most nekem Bolaño. (…) ha tökéletesen meg lennék győződve a zsenialitásáról, akkor persze mindent megtennék, hogy kiadjuk. Ezt-azt olvastam tőle mostanában. A kisregényei nagyszerűek, de a két nagyregény elég nehezen olvasható. Szóval egyelőre még nem tudom, hogy mi legyen.” Másfél év múlva ez lett:

Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében. (Európa Kiadó, 2010)

(Fordította: Scholz László; Szerkesztette: M. Nagy Miklós)

Pallag Zoltán: Duna

Vihar Dunaújvárosban, (Photo by: SeSeagle, 2007)

Duna

Egészen közel, a parttól mintegy ötszáz méterre lakom,

ahol egykor az avarok népe is, kikről egészen

a kilencszázhatvanas évekig nem hitték el,

hogy házakban éltek, hiszen vadak voltak,

és a vadaknak nem voltak házaik,

és féltek tőlük még a langobardok is,

pedig a gepidák ellen jó szövetségeseik voltak.

Éppen itt, ahol most lakom, a parttól ötszáz méterre,

a hatvanas években itt ásták ki az archeológusok

az avarok első házait, vagyis azóta, és innen

ismeri a tudomány egy másik oldaláról

ezt a nomád népet, kik senkinek sem kegyelmeztek,

így a gepidáknak sem, ezért a gepidák éppúgy „eltűntek,

mint az avarok, kiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen”,

ahogy a krónikás feljegyezte, én pedig most a várost jegyzem fel

itt, amely ugyanúgy el fog tűnni, ahogy az avarok házai,

vagy ahogy a szír íjászok tűntek el Intercisából,

ahogy Intercisa maga is eltűnt, éppúgy,

ahogy egyszer majd én fogok – az eltűnt város krónikása –,

Dunaújvárosból, az egykori Intercisából,

ebből a negyedik emeleti ablakból, ahonnan

ha kissé balra elnézek, az esőben zöld mezőt látok

a Duna, vagyis a világ másik oldalán: a Barbaricumot.

Nemzetségem onnan származik az erdőkön túlról,

ahonnan az avarok, ahonnan a cement és a tégla

ehhez a lakáshoz, amit talán éppolyan sztálinvárosi nők

építettek, teljesítve 210%-ot, mint aki mögöttem ül

az ágyon, forgat egy Czóbel-albumot, míg én az ablakból

nézem az ázott zöld mezőt ezek között a háztömbök között

itt Intercisában, Sztálinvárosban, Dunaújvárosban

ebben a záporban, a betonszürke ég alatt.

(Holmi, 2006, június)

Sztálinváros, 1960. június 24. (Photo by: Vadas Ernő)

Kóda:

"Az igénytelen építmény két erkélyajtaját meglepetésre és szeszélyesen egy-egy timpanon díszíti, s jobb felől árkádos, alacsony épület csatlakozik hozzá, bizonyára közösségi célra, talán presszó vagy Patyolat (mosoda)."

Radnóti Sándor: "Képüzenet", Fotós SZEM, 2008/3. (július), p. 84.

Mindezekhez ennyit fűznék hozzá:

1: A tárgyalt épület tetőterét később plusz emeletté építették át, ahonnan kissé balra elnézve remek kilátás nyílik a Barbaricumra.

2: A csatlakozó épületet a mai napig közösségi célokra használják. 1959-ben nyílt meg benne a Vigadó Étterem.

Pallag Zoltán: Kunstkammer

William van Haecht: Albert főherceg meglátogatja Cornelius van der Geest kunstkammerjét, 1628

Kunstkammer

Bejárva szívedet a kamrákban mit találsz

Sötét hely ez múzeum nem csodák palotája

Hogy mi ez pontosan magad sem tudod magad sem tudod

Átjárni a rejtett kamrákat mint a huzat ahogy

Felkavarja az évek leülepedett porát

És valljuk be hogy téged is mert mit találsz ott mit

Találsz egy eldobott csikket még 85-ből ugye

Nem gondoltad hogy ennek jelentősége van hogy

Ennyi elég mint ez a csikk és beugrik 85

Nyakadba kendőt kötnek most kisdobos leszel

És az osztályfőnöknek újra büdös a szája

Ott áll az egész osztály a lépcsőn kész dioráma

Hogy hiteles legyen helyezd az évet kontextusába

Történt a nagy bárányhimlő idején a télnek

Valamelyik havában farsang előtt még jóval

A Cézár is élt meg az egyik nagyapád is

Csodálkozol hogy ilyenek megmaradtak

Csodálkozol hogy mi mindent találsz itt

Hogy mennyi kacat de nem érsz hozzá lépsz távolabb

Bolyongsz tovább bejárva szívedet megtalálsz

Az egyre sötétebb kamrákban ezt-azt Cézárt

Is ott találod ahogy kitömve vicsorít rád

És már mindig így marad pedig hogy szeretted

Az Onedin családot a dagadó vitorlákat

Nézed ahogy a kabátod lobog egy fotón huzat van

Nem tudod nem tudhatod mit találsz mégis

Csak mész előre az időben vissza egyre

Beljebb eltévedsz nyakadon lobog a kisdoboskendő

És sírhatnékod van mert felkavar már a szél is

(Holmi, 2006. december)

Hogyan lett író Iszaak Babel

Iszaak Babel, 1933

Így:

„Nagyapám, Lejvi-Ichok volt a város mulatsága és dísze. Cilinderben és elnyűtt, rongyos bakancsban sétált az utcán, és a leghomályosabb ügyekben is eloszlatott minden kétséget. Tőle kérdezték meg, hogy mi az a gobelin, hogy a jakobinusok miért árulták el Robespierre-t, hogyan készül a műselyem, meg hogy mi az a császármetszés. Nagyapám válaszolni tudott mindezekre a kérdésekre.

(…)

- Lehetetlen – suttogták azok, akik a nyakán élősködtek -, lehetetlen, hogy egy ilyen nagyapa unokája…

De nekem egészen más dolgok jártak az eszemben. Gyakorlás közben a kottatartóra felraktam Turgenyev vagy Dumas valamelyik könyvét, és cincogtatva faltam egyik oldalt a másik után. Nappal mindenféle fantasztikus történetet meséltem a szomszéd fiúknak, amelyeket éjjel papírra vetettem. A meseszövés öröklődő foglalatosság volt a családunkban. Az öregkorára meghibbant Lejvi-Ichok egész életén át írta a Fej nélküli ember című regényét. Rá ütöttem.”

(Ébredés, 1930, Wessely László fordítása)

„Aztán olvastunk néhány oldalt nagyapa kéziratából. Óriás, térkép nagyságú, sárga, négyszögletes papírlapokon írt zsidó betűkkel. A kézirat címe: A fej nélküli ember. Lejvi-Ichok ebben írta le valamennyi szomszédját, akit hetvenéves élete folyamán valaha is ismert Szkivrben, Belaja-Cerkovban és Odesszában. Koporsók, kántorok, részeges zsidók, a körülmetélést követő ünnepi ebédre felfogadott szakácsnők, szélhámoskodó rituális metszők voltak Lejvi-Ichok hősei. Zagyva, hebegő, ferde fenekű emberek voltak, bibircsókos orral, pattanásokkal a fejük búbján.”

(A pincében, 1930, Wessely László fordítása)

Kóda:

Sztálin „halállistája”, a 346 kivégzendő személy nevét tartalmazó jegyzék első oldala. Babel a 12.

***

„Nagyapám ott állt kaftánosan a hordó mellett. Egyetlen foga csilingelve megkoccant.

- Kedves unokám – ejtette ki tagolt, hangsúlyozott megvetéssel a szavakat -, szaladok hashajtót bevenni, hogy legyen mit a sírodra raknom.”

(A pincében, 1930, Wessely László fordítása)

Ars longa, vita brevis

Ars longa,

vita brevis,

occasio praeceps,

experimentum periculosum,

iudicium difficile.

(Hippocrates)

Ὁ βίος βραχὺς,

ἡ δὲ τέχνη μακρὴ,

ὁ δὲ καιρὸς ὀξὺς,

ἡ δὲ πεῖρα σφαλερὴ,

ἡ δὲ κρίσις χαλεπή.

(Ιπποκράτης)

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

XI.

XII.

XIII.
(Perkáta, Nyúli-dűlő, középkori temető, 2010, április 26.)

Az élet rövid,

de a tudomány nagy,

de az alkalmas időpont gyorsan véget ér,

de a kísérletezés csalóka,

de a választás nehéz.

(Hippokratész)

(Az okosságról bővebben itt.)

Kriptaszökevény

A domb

Egy kriptaszökevény. Az vagyok. Befelé szökök. Írtam már erről:

"Ráadásul úgy esett, hogy abban a temetőben támadtam fel először. Egy kisméretű, egyszemélyes kripta téglaboltozata egy helyütt beomlott. Egyszerre féltem, de vonzódtam is a tátongó sötétséghez, és néhány perc múlva már az alvilágban találtam magam. Onnan emeltem a beszűrődő fény felé báró Splény Károly (megh. 1869) agykoponyáját. Éppen az egyik csizmatalppal bíbelődtem, amikor lépteket hallottam a felszínről. Nagyanyám volt az, özvegy Salga Jánosné, engem keresett, hogy kész az ebéd, és hogy hol az anyám picsájában kujtorgok már megint. Tudta, hogy szeretek a temetőben kujtorogni. De azt nem tudta, hogy kísérteni is szeretek. Mert amikor elhaladt a kripta fölött, és megláttam kékes otthonkája alját, kísérteties ötletem támadt, egy szempillantás alatt elkaptam a bokáját, és Metro-Goldwin-Mayer-féle csőbe szorult oroszlánbőgést hallattam, ami hála a kripta kiváló, bár meglehet, kissé provinciális akusztikájának, igen hitelesre sikerült. Szerencsére a derékfájását leszámítva mindig egészséges volt az én mamám, és ahogy mondani szokták, az ijedségen kívül nem esett komoly baja."

(A teljes szöveg itt.)

Hát hazudok én?:

A bokor

A bokor alatt

Kilátás a kriptából, avagy búcsú a siralomvölgytől

Beverés

Kriptahangulat

Báró Splény Károly földi maradványai

Trehány munka

Mehr Licht!

Uroborosz

Písz

Rocky Horror Picture Show by Dsquared²

Amikor péntek 13-a a Rocky Horrorral találkozik. A kanadai Dean és Dan Caten 2010-es téli kollekciója hentesmunka, de a téli olimpiára való tekintettel a hokit sem hagyhatták ki. Hordható utcai ruhák, ötletes kiegészítőkkel az 1994-ben Milánóban alapított Dsquared² divatházból. Művér és szomorú férfiak minden mennyiségben.

Dean és Dan Caten, a mészárosok

A teljes show